VADÁSZTERÜLET, VADÁLLOMÁNY

A Hajdúság-Hortobágy Vadgazdálkodási Tájegységhez tartozó 6.643 hektáros vadászterület Hajdú-Bihar megye Észak-Keleti szegletében a Tisza folyó, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék határa, illetve Polgár és Hajdúnánás települések közigazgatási határai között található. A vadászterület jelentősebb része Újtikos és Tiszagyulaháza települések közigazgatási területe adja. A vadászterület élőhelyi adottságaira az Észak-Alföldi, Tisza-melléki jellemzők a meghatározóak. A gyenge-közepes minőségű réti és öntés talajok, ezek változatos összetétele a nagyüzemi mezőgazdaság korszakában sem tették lehetővé a túlságosan nagy táblák kialakítását. A Tisza-melléki táj e vidéken napjainkra is megőrizte változatos, fasorokkal, csenderesekkel, nádfoltokkal, kisebb erdőkkel tagolt, szemet gyönyörködtető arculatát, ahol a vadállomány életfeltételei is kiválóak.  Vízgazdálkodási adottságok igen jók, mivel a Tisza folyó határolása mellett a Király-ér és a Nyugati főcsatorna É-D-i irányban áthalad a vadászterületen.  Csapadékosabb években számos gyékényes-lapos vizes élőhely, egykori halastó meder ad otthont a vízi vad fajok számára is.

Vadászterületünk apróvad állományára legnagyobb hatással lévő ragadozó faj a róka. Állományszabályozására egész évben kiemelt hangsúlyt fektetünk. Ragadozó gazdálkodásunk célja, hogy a mezei apróvad fajok tavaszi utódnevelési időszakára lehetőség szerint "mentesítsük" területünket a tavaszi róka állománytól. Ennek érdekében tavasszal intenzív csapdázással, a tél végi, kora tavaszi időszakban társas "kártékony vad" vadászatokkal tartjuk alacsony szinten állományát. Az utóbbi években a térségben, így vadászterületünkön is megjelent az aranysakál. Újra betelepülő ragadozóként szinte "inváziós" jelleggel állománya rohamosan növekszik. Az őz és az apróvad fajok védelme érdekében igyekszünk az aranysakál gyérítését is a lehető leghatékonyabban végezni.

Vadgazdálkodásunk legmeghatározóbb vadfaja az őz. Az állomány minősége jó, kiemelkedő, kedvezőbb évjáratokban nem ritkák az 550-600 gramm trófea súlyú őzbakok sem a terítéken. Az állománnyal vadásztársaságunk igyekszik minőség központú gazdálkodást folytatni, amely során a létszámot az élőhely eltartó képességének megfelelő szinten tartjuk, továbbá az állományszabályozás során kiemelt figyelmet fordítunk a korosztály szabályozásra és az ivararány beállításra is. A vadászterület élőhelyi adottságai az őz számára igen kedvezőek, hiszen a kis- és közepes méretű mezőgazdasági területek, fasorok, tanya helyek, kisebb erdők változatos, jó minőségű élőhelyet biztosítanak minden évszakban. A mezei élőhely kedvező adottságai mellett természetesen kiemelt figyelmet fordítunk a téli kiegészítő vadtakarmányozásra.

Az őzállomány védelmében néhány éve új kihívást jelent az aranysakál megjelenése, mely ragadozó talán a legnagyobb veszélyt jelenti a gidákra.

A természetes fácán állomány stabil. Tervezett hasznosítása kizárólag a vadásztársaság tagjainak társas apróvad vadászataival történik, éves terítéke mintegy 200 - 250 darab. Intenzív ragadozó gyérítéssel, mezei élőhely fejlesztéssel igyekszünk a természetes fácán   állomány létszámát, minőségét minél magasabb szinten megőrizni.

Az utóbbi 1-2 évtizedben a Tiszántúli tájat jellemző egyik leghangsúlyosabb élőhelyi változás az erdő területek arányának növekedése. E folyamat hatásai vadászterületünkön is megfigyelhetőek, így az utóbbi 10-15 évben a szántóterületeken lezajlott erdősítések következtében az élőhelyi feltételek a nagyvadállomány számára egyre kedvezőbbé váltak. Az utóbbi évek teríték adatai is érzékeltetik  a dámszarvas, a gímszarvas és a vaddisznó megtelepedését. A gímszarvas jelenléte inkább még gyakori váltóvadként jellemző viszont a területünkön élő dámszarvas állomány már tervszerű gazdálkodást igényel (éves dám teríték 40-50 db). A vaddisznó állomány terjeszkedése korábban vadászterületünkön is jellemző volt, viszont az ASP és a diagnosztikai elejtések következtében mára csak váltóvadként fordul elő területünkön. 

A mezei nyúl állomány létszáma az utóbbi években kedvező gyarapodást mutat. Valószínű, hogy az agrártámogatási rendszer zöldítési elemei (évelő-pillangós növények vetésterület növekedése), a ragadozó gyérítés illetve a visszafogott hasznosítás együttesen segítették az állomány kedvező dinamikáját. Reményeink szerint a helyes gazdálkodás, aktív ragadozó gyérítés eredményeként sikerül a mezei nyúl hasznosítását jelentősen növelni.